Daniel Goleman, amerikai pszichológus, az érzelmi és társas intelligencia kutatója ismerte fel hogy az érzelmi intelligencia sokkal fontosabb az életben való jó működéshez, mint az értelmi intelligencia.

Én azt gondolom, hogy az értelmi intelligencia és az érzelmi intelligencia nem választható ketté, mindkettő fontos és szerves részünk. Ugyanúgy nem választható ketté, mint a test és a lélek.

Együtt működnek jól, és szükségünk van mindkettő jó, összehangolt, kiegyensúlyozott működésére hogy boldog, kiegyensúlyozott életünk lehessen.

Az érzelemről a pszichológiában hosszú kutatás után kimutatták, hogy a magzati élettől kezdődő sejtszintű emlékezet.

A pszichológiában, a fejlődéslélektanban ma már elfogadott tényként kezelik, és tudják, hogy mennyire fontos, hogy az édesanyánál mennyire fontos, hogy mit érez, mit gondol a babavárás időszaka alatt, hogy hogyan gondol a gyermekére, és milyen érzései vannak önmagával, az állapotával, a gyermekével és a megváltozott körülményekkel kapcsolatban.

Minden érzés, az öröm, az bánat is mind biokémiai folyamatok a szervezetben, azaz kimutatható vegyi anyagok, és ezek bonyolult kapcsolata és rendszere.

Amikor például megszületik egy kisbaba, neki már sejtszinten érzelmi „tudása” van arról, hogy őt hogyan várták, mennyire örülnek neki, vagy épp aggódással, szorongással töltötte el a szülőket az ők érkezése.

Sejtszinten érzelmi tudása van erről, hiszen a kilenc hónap alatt magzatként érték olyan érzelmi, biokémiai folyamatok, melyek sejtszinten raktározódtak, és „tudja ezt”.

Ez nem fogalmi és értelmi tudás, ezt nem lehet szavakba önteni, ez érzelmi, sejtszintű tudás.

Az érzelmi intelligencia hosszú út után ma már egy teljesen elfogadott és mérhető dolog a pszichológiában.

Az érzelmi intelligencia egy komplex dolog, több területe van.
Az első terület az én tudatosság.

Ez annak a képességét jelenti röviden, hogy mennyire vagyok képes felismerni a saját érzéseimet. Mennyire figyelek saját magamra, az érzéseimre, és vagyok képes felismerni az érzelmi működésemet?

Ez a képesség alapvető feltétele annak, és kikerülhetetlen abban, hogy a későbbiekben fel tudjam ismerni mások érzéseit.

Ez a második terület: mások érzéseinek felismerése – és mivel a felismerés még nem elég – a megnevezése.

Tapasztalataim szerint a legtöbbünknek ezzel van problémája. Felismered az adott érzést, de nem tudod szavakba önteni, nem tudod megfogalmazni.

Nagyon fontos, hogy meg tudjuk fogalmazni az érzéseinket.

Meg tudjuk fogalmazni először saját magunknak, hogy egy adott szituációban, élethelyzetben éppen mit élünk át.

Felismerni és megfogalmazni a konkrét érzéseket. Ezután tudjuk csak kikommunikálni és megosztani másokkal is.
Az egyik legnagyobb probléma itt szokott lenni, hogy elakadunk az érzés felismerésében és/vagy megfogalmazásában.

Enélkül viszont kikommunikálni sem tudjuk, és szinte garantálva van a konfliktus/félreértés/meg nem értettség érzés, tehát mindenképpen valamilyen negatív kimenetelű élmény ezzel kapcsolatban.

Mindez azért, mert nem tudtuk vagy felismerni, vagy megfogalmazni, és nevén nevezni az érzést, amit éppen érzünk, vagy a folyamatot, amit éppen megélünk.

Ezért is tartom roppant fontosnak, hogy mélyítjük az önismeretünket, figyeljünk oda jobban saját magunkra, ismerjük meg a saját érzéseinket és önmagunkat. Ez a hatékony önfejlesztés alapja, és az érzelmi intelligencia fejlesztés alapja is.

Itt kitérnék az én tudatosság fogalmára. Ez az alapköve mindennek: önfejlesztés, önismeret, érzelmi intelligencia fejlesztés, jó emberismeret, jó kommunikáció, stb.
Az én tudatosság lényegében és röviden: saját magam megértése.

Az én tudatosság jobb megértéséhez segítő kérdések:
Egy bizonyos helyzetben az én belső értékeim hogyan fognak működni?
Mi az, ami nekem egy adott helyzetben prioritás, mi az, ami nem olyan fontos?
Milyen az önkontrollom egy adott helyzetben?
Milyen a kommunikációm?
Mi a fontos nekem egy élethelyzetben, egy szituációban?
Milyen érzéseket érzek?

Ezek a kérdések megint csak nagyon erősen az érzelmi intelligenciával függnek össze.

Akkor, amikor meg akarjuk önmagunkat ismerni, akkor nagyon fontos tudnom azt magamról, (vagy megismerni, megtudni, megtanulni saját magamról) hogy milyen helyzetben hogyan reagálok?

Philip Zimbardonak van egy előadása erről, „Hogyan válnak az emberek szörnyetegekké….. vagy hősökké” címmel, amiben arról beszél, hogy a „jó és a rossz” az „ördög és az angyal” alapvetően bennünk van. A kérdés, hogy ez kettősség bennünk van, vagy sem?

Bennünk van, mind a jó, mind a rossz, azt kell felismernünk, hogy a helyzetek változnak körülöttünk, és a MI felelősségünk, hogy milyen helyzetre hogyan reagálunk, és melyik énünk, a jó vagy a rossz énünk hagyjuk aktuálisan érvényesülni.

Zimbardo ebben az előadásában azt mondja, hogy nincs olyan, hogy „jó gyerek” és „rossz gyerek”. A „jó” gyerekeket át lehet csábítani a másik oldalra, és a jó körülmények között a „rossz” gyerekek is megjavulhatnak segítséggel, jó útra térítéssel, rehabilitációval.

Miért? Mert mindenkiben ott van mindkét minőség – a jó és a rossz. A kérdés az, hogy mit erősítünk, mire fókuszálunk, minek engedünk teret többször? Az a minőségünk fog megerősödni és utána uralkodóan jelen lenni az életünkben.

Mindenkiben megvan mindkét minőség lehetősége. Itt a felelősségünk – mit kezdünk velük!

Halkan megjegyzem, hogy Philip Zimbardo munkássága szerintem rendkívül érdekes. Amerikai pszichológus, szociológus és kutató, ő volt a híres 1971-es stanfordi börtönkísérlet ideje alatt a börtönigazgató.

Fő kutatási területe az emberi agresszió, és kutatásai alapján rájött arra a fontos felfedezésre, ami megrengette a megkövesedett korábbi felfogásokat, hogy a rossz környezet a jó emberekből is kihozhatja a rosszat. Megkérdőjelezte az alapvető téziseket, és olyan alapigazságokra jött rá, melyeket ma már a pszichológia is elismer, és most már ezeket az új téziseket tartja alapigazságoknak.

Visszatérve az érzelmi intelligenciához és az önismerethez: fontos kérdések a következő segítő kérdések is, hogy még jobban megismerjük saját magunkat.

Mennyire öntenek el az érzések egy bizonyos szituációban?
Mitől leszek egy adott helyzetben nagyon indulatos?
Vissza tudom fogni az indulataimat, vagy elragadnak az érzések?
Mennyire vagyok empatikus?
Mennyire fontosak a másik ember szempontjai, és szorítom a sajátomat háttérbe?
Mennyire vagyok körültekintő, vagy veszem figyelembe a körülöttem lévők érdekeit?
Milyen a társas tudatosságom?

Ha a fentiekre nem tudod a válaszokat, vagy nem teljesen biztosan tudod magamról megmondani, akkor érdemes elkezdeni fejleszteni az önismeretünket és az érzelmi intelligenciánkat.

Ha tudod, akkor egy körrel beljebb vagy, de az önfejlesztés élethosszig tartó csodáját nem érdemes ebben az esetben sem a “sarokba tenni”. Sőt, minél többet tudsz magadról, annál jobban tudod, hogy mennyi minden felfedezésre váró terület, képesség rejtőzik még benned!

Mivel alapvetően családba születünk, nem egyedül élünk és növünk fel, a családban szocializálódunk, és tanulunk meg nagyon sokmindent, a társas készségeinket is. Ilyen pl. az érzések felismerése.

A családunkban kellene megtanulnunk felismerni az érzéseinket és megtanulni megfogalmazni és kifejezni őket. Akkor van probléma, ha ezzel már a szüleinknek is problémájuk vagy hiányosságuk volt, így ők sem tudták továbbadni ezt az alapvető társas készséget, és így már hiányosságokkal indulunk el az életben.

Ezeket a készségeket, képességeket azonban bármilyen életkorban tudjuk pótolni, és pótolnunk is kell, ha kiegyensúlyozottabb, boldogabb, harmonikusabb és konfliktus mentesebb kapcsolatokat szeretnénk kialakítani az életünkben.

Az ehhez szükséges tudást, és készségeket elsajátíthatjuk,h a fejlesztjük saját magunkat, az érzelmi intelligenciánkat, az önismeretünket.

Az érzelmi intelligencia megkülönböztet két nagy területet, melyeket mindannyiunknak érdemes megvizsgálnunk, hogy állunk felünk, és fejlesztenünk: az egyéni kompetenciákat és a társas kompetenciákat.

A kompetenciák közé nagyon sok minden tartozik: (teljesség igénye nélkül pá példa a szemléltetéshez) magabiztosság, önbecsülés, önértékelés, lelkiismeretesség, alkalmazkodás képessége, nyitottság a különböző helyzetekre, új infomációkra, motiváltság, empátia, kitartás, kezdeményező képesség, optimizmus, jó kommunikációs képesség.

Az érzelmi intelligencia végeredményben egy nagyon fontos alapkő, támasz tud lenni a mindennapi életedben akár gyerekként, akár felnőttként, hogy a különböző helyzeteket, és a helyzetekben önmagadat jól tudd kezelni.

Ezért támogatom és szorgalmazom hogy fejleszd magad, az érzelmi intelligenciád, az önismereted. Mert a Te személyiséged, és ezáltal az életed lesz gazdagabb, mélyebb, színesebb és könnyebb is általa.

 

Kolozsi Mariann

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close